Ez Európa legszebb pontja. – állapította meg Osztie Zoltán plébános, mikor bemutatta a kilátást az Erzsébet híd mellől, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom tornyából, ahová mostantól bárki felmehet. Igaz, balatoni barátaim ugyanezt mondják a györöki Szépkilátóra, de ez az a véleménykülönbség, amiben szerintem mindkét félnek igaza lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy Budapest lenyűgöző látványát valóban felesleges ecsetelni, városi panoráma tényleg nincs szebb a fővárosunkénál!

Csak míg a budai oldalról számos helyen körbe lehet nézni (például a Mátyás-templomból, vagy a Magdolna-toronyból, hogy a tornyoknál maradjunk), a pestin jóval kevesebb a lehetőség. Igaz, a Bazilikából is szép a látvány, de a Duna, a Vár és a Gellért-hegy onnan nem tárul fel ilyen szépen. Érdekes, hogy ugyan több magasabb kilátópont is van a Március 15-e tér környékén, ahol a szóban forgó templom áll (pl. a piaristák tornyai, a Klotild-paloták csúcsai vagy épp a Párisi-udvar tetőterasza), ám azok nem látogathatók szabadon. Ide viszont jövő héttől bárki bejöhet.

A templom Pest felől. Jobbra az északi torony, mely mostantól Liszt Ferenc nevét viseli

Ráadásul – az altemplomhoz hasonlóan – sikerült itt is úgy átalakítani a teret, hogy a turisztikai forgalom nem zavarja a szakrális teret, hiszen az épület elsősorban mégis csak az imádság háza.

Szóval a kiáltás tényleg megragadó, de számomra elsősorban nem ezért izgalmas ez az átalakítás. Sokkal inkább a ház története miatt, aminek most újabb részleteibe pillanthatunk bele. Nem is olyan rég írtam arról, hogy miért is olyan különleges ez az épület: ennél szebben sehol nem lehet tanulmányozni Pesten az építészet történetét. Már az is rengeteg helyet foglalna, ha csak felsorolnám, hányféle stílus jelenik meg rajta az ókortól napjainkig.

Ám mint arra az átalakítást tervező Tóth Péter (Hetedhét Építész Kft.) felhívta a figyelmet, ennek a legtöményebb esszenciája a déli torony. Itt kevesebb mint húsz négyzetméteren sűrűsödik össze kétezer év építészete! Római épületek alapjain nyugszik, egyik fala román kori, a másikon gótikus ablak van, erre jön a barokk és az egészet a copf stílusú torony koronázza. A „stílusszintek” között a Lux Kálmán tervezte, huszadik századi csigalépcső tekeredik fel, mellette pedig már ott a XXI. századi üveglift. Valódi időkapu.

A talpunk alatt ókori romok, fejünk felett a barokk torony kezdődik. A kép alsó felében egy gótikus ablak, a felsőn a román kori fal. A csigalépcső a huszadik, a lift pedig már a 21. században épült.

Na de lássuk, milyen is lett az új kilátó. Sőt, a két új kilátó!

A feladat látszólag egyszerű volt: el kellett intézni, hogy felmehessenek a turistáknak a toronyba, és ott körül lehessen nézni. Persze a "látszólag" fontos szó, hiszen egy ilyen műemléki kincsben ez nem egyszerű feladat. Főleg nem ilyen térben. A kivitelezést vezető Vantal István (BAU-VIP) szerint a legnehezebb feladat az volt, hogy minden szerkezeti elemet helyben kellett összeszerelni a tornyok szűk terében. Amihez folyton újra kellett építeni, majd el kellett bontani az állványzatot. Ezután jöhetett az újabb szerkezeti elem, újabb állványépítés, újabb bontás stb.

Szóval első körben a déli tornyot jelölték ki kilátónak. Az eredeti elképzelés szerint az üveglift vitt volna fel, és a csigalépcsőn lehetett volna visszasétálni. Ám ez utóbbinak elég kicsi a kapacitása, és a kilátótér is nagyon szűkös, így folyamatos lett volna a torlódás.

Ezért született meg a mostani megoldás, mely mindkét tornyot bekapcsolja a turisztikai vérkeringésbe. A déli tornyon lehet felmenni – akár lifttel, akár a csigalépcsőn –, majd át lehet sétálni az északiba, és ott lejönni. A két torony közt egy 17 méteres acélhíd feszül, ám az sem kívülről, se a templom belső teréből nem látszik. Erre azért volt szükség, hogy az átjáróval ne terheljék a barokk boltozatot.

A látogató így kap egy második panorámaélményt, amikor észak felé, a Március 15-e tér irányába nézhet ki a toronyból. Nem mintha ez nem lenne elég, de a biztonság kedvéért a két torony közt is van egy kis látnivaló: egyik oldalon a dunai panoráma time-lapse videója van a falra vetítve, a másik oldalon pedig ott a lenyűgöző ácsszerkezet, mely a templomtetőt tartja.

Az északi torony mostantól Liszt Ferenc nevét viseli, akinek több művét itt mutatták be, nemegyszer a zeneszerző jelenlétében. Erre egy életrajzi tábla is emlékeztet a lejáratban. (Ezt az egy elemet érzem kicsit rosszul elhelyezettnek: lehet, hogy nagy forgalomnál itt megakadás lesz, mikor mindenki megáll böngészni a szöveget a lépcsőn.)

A toronylépcső egy darabig az eredeti csiga, onnantól pedig egy jól elkülönülő acélszerkezet, amely szinte lebeg a térben. Tetszik, hogy bár a praktikumra törekedtek, az olyan apróságok, mint a fa kapaszkodó az acéllépcsőkön barátságosabbá teszi a kialakítását. Az üveglift pedig nem csak azért előnyös, mert a szűk hely ellenére sincs bezártságérzetünk, hanem azért is, mert végigemelkedhetünk vele a mostantól ismét látható, eredeti középkori fal mellett.

Ez egy egészen egyedülálló látnivaló. A román kori templom egykori külső falát most a torony belsejében tanulmányozhatjuk. A liftben olyan érzése van az embernek, mintha odaállna mondjuk a Jáki templom mellé, és huss, felröpülne a fala mellett a párkányig.

Aki nem hiszi, próbálja ki maga. Mostanában úgyis arról szól a járvány utáni helyzet, hogy mindenki belföldön vagy akár a saját városában legyen turista. Szóval itt az idő felfedezni az olyan látnivalókat, amiket eddig főleg csak a külföldiek látogattak. Sőt, jelen esetben egy olyat, amit még ők sem!

A toronykilátók június 29-én nyílnak meg, minden fontos információ ott van róluk a templom honlapján. Néhány további telefonos képet pedig itt találtok róluk ebben a galériában.