Néhány napja írtam meg, hogy miért is tetszik a BORD Építész Studió tervei szerint készült debreceni strand, abban azonban egyetlen szó sem esett a Kacsás-díszkút szobrairól. Szégyen, vagy sem, én bizony nem hallottam korábban róluk semmit. Amikor az építésszel, Bordás Péterrel beléptünk a főbejáraton, az akkor még lezárt területre, egyből megtetszettek ugyan - lőttem is két fotót róla -, de aztán elterelte a figyelmemet a hatalmas építmény:

Hogy mennyire fontos dologról van szó, arra Merényi György, művészeti író, a Zsolnay építészeti kerámia kutatója hívta fel a figyelmemet, mikor a cikket olvasva érdeklődött:

Mi van a kacsákkal?

Megvannak-e, jó helyre kerültek-e? Nos, mint kiderült, nem közönséges szobrokról van szó, hanem "a magyar szecesszió gyöngyszemeiről". Egykor külön cikket is írt a történetükről.

A tervezőjük Maróti Géza volt, aki a világ számos pontjára készített épületdíszítést Milánótól Mexikóvárosig (a csodálatos fogadóterű Fisher Building felhőkarcoló Detroitban az USA egyik kiemelet műemléke), de élete végéig Magyarországon élt. Neki köszönhetjük például a Zeneakadémia és a Gresham-palota épületszobrászati alkotásait is.

Az általa tervezett eozinmázas figurákkal díszített kút az 1906-os milánói világkiállítás nagy sikerű magyar pavilonjának éke volt. Aztán megkezdődött a pechsorozat:

• A világkiállítás alatt leégett az egész magyar pavilon, újra kellett építeni az egészet. A megsemmisült kacsákat is pótolták. Mai tudomásunk szerint a kiállítás után négy példányban készült el a kút (nem tudni, melyik járhatott kinn Milánóban), ezek közül egy Pécsre, egy Budapestre, egy Zebegénybe, és egy Debrecenbe került.
• A pesti példányt a Nemzeti Múzeum kertjében állították fel, de már a huszas évek végére erősen megrongálódott. Mivel nem is annyira illett a kertbe, elbontották, elraktározták, aztán nyoma veszett.
• A zebegényi a művész kertjében állt. 1918-ban az itt állomásozó katonák céltáblának használták és szétlőtték (!!!). Alighanem viccesnek találták, hogy kacsára vadászhatnak.
• A pécsi példány a Polgári Kaszinó udvarán állt, egészen a nyolcvanas évekig, amikor is megmenetett darabjait a pécsi Zsolnay múzeum raktárába vitték. 2007-től látható újra a múzeumban, mint az egyik fő attrakció.
• A debreceni az egyetlen megmaradt, ma is szabad téren álló példány, amely többé kevésbé ott van, ahová eredetileg elhelyezték.

Kacsák a régi strandon víz (és néhányuk fej) nélkül. Fotó: Merényi György

Ez a díszkút egészen a közelmúltig kevesek áltl ismert helyen, a strand belsejében állt, és a többiekhez képest egész jó állapotban volt. Persze ez nem azt jelenette, hogy ne nézett volna ki szomorúan: egy-egy eleme le-le törött, és bár azokat rendre visszaragasztották, nem mutattak azért olyan jól. Az egész terület átépítésével azután ez is új, reprezentatívabb helyet kapott: jelenleg a bejárat után fogadja a látogatókat. Igaz, medence már nincs körülötte, de a virágágyás talán útját állja annak, hogy rácsimpaszkodjanak. Merthogy a Zsolnay Porcelán Manufaktúra munkatársai restaurálták a műalkotást.

Elől a kacsák, háttérben a Bordás Péter tervezte új strandépület. 

Klassz kis mellékszáll, örülök, hogy megismerhettem a debreceni kacsák történetét. Akit érdekelnek a történelmi részletek, itt találnak további képeket a Zsolnay-csoportban, illetve olvassák el a már említett cikket, melyből az is kiderül, hogy mi lett a két élő modellel. (Spoiler: megették őket.)

Ha érdekelnek a közterek, szobrok és épületek történetei, lájkolj Facebookon, vagy kövess Instagramon, esetleg Twitteren.