Amióta megboldogult az Urbanista, azóta tervezgetem, hogy új blogot indítok. Természetesen házakról, városokról, közterekről, parkokról, zenéről és kiállításokról, esetleg mindenféle más kulturális és kulturálatlan témáról, ahogy azt szoktam. Szó se róla, rengeteget írok azóta is, posztot, cikket, publicisztikát, sőt könyveket is, de azért a blog mégis más. Remek dolog, hogy ilyen sokan kedvelitek Facebook-oldalam, meg követtek Instagramon (sőt a legelvetemültebbek ezt Twitteren is megtehetik), de két dolog azért nagyon hiányzott.
Az egyik, hogy egy helyen legyenek meg az anyagok, amiket írok. Hogy bármit vissza lehessen keresni és linkelni. A másik, hogy legyen egy olyan felület, ahol néha csak úgy odavetve, máskor meg kifejtősen, ráérősen, személyes véleményekkel és élményekkel tűzdelve mesélhetek. Bármikor, szerkesztetlenül.
Szóval már legalább egy éve megy a tervezés, ami azért is vicces, mert előszeretettel szoktam magamat bloggernek nevezni, miközben nincs blogom. Halogattam, halogattam, mert mindig úgy voltam vele, hogy "na majd, ha meglesz a dizájn". "Na majd ha kitalálok egy jó ütős nyitótémát". "Na majd ha megterveztem, milyen csinnadrattával harangozom be". "Na majd ha lesz időm végre a sok egyéb írnivaló mellett." És így tovább.
Aztán ma reggel felkeltem, és azt mondtam, oké, ebből elég. Addig nincs reggeli, amíg nem regisztráltál egy blogot, és nem írtál bele legalább egy nyúlfarknyi posztot. A dizájn ráér, az Urbanista is sima bloghus sablonnal ment hosszú időn át. Szóval így is lett, regisztráltam, megírtam. Hamarosan jön a folytatás.
És most megyek reggelzni.