Építészeti utazások térben és időben

Zubreczki Dávid

Hetven éve eltűnt épületrészek kerültek elő az Országházban

2020. július 06. - Zubreczki Dávid

Amióta megépült, azóta folyton változik az Országház. Bár 1896-ban adták át – hiszen a millennium évére el kellett készülnie –, s akkor meg is tartotta benne első ülését a parlament, de a munkák egészen 1904-ig tartottak még rajta. Az, hogy alig két évtizeddel később el is kezdődött a jó kilencven éven át tartó felújítása, viszonylag ismert. A nagyvárosi levegő savas esőit nem bírta a puha mészkő. Úgy nőttem fel én is, hogy teljesen természetes volt: valamelyik része mindig fel volt állványozva. Azt viszont csak most tudtam meg – mikor Lukács József, az Országház főépítésze körbevezetett az épp zajló felújításokon –, hogy belül is viszonylag hamar, már a két világháború között megindultak a változások.

82634_1.jpg

A frissen elkészült (?) Országház 1896-ban. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.109

A delegációs teremből például rendezvényhelyszín lett, ahol már akkoriban konferenciákat tartottak, és kialakítottak benne egy múzeumot is a nagyközönség számára. Sőt, szolgálati lakásokat is. Itt lakott a főgondnok, a főépítész és a főpallér is, aki nagyjából a mai építésvezetőnek felel meg. Folyton változott a parlament összetétele is. A ház megépültekor még kétkamarás volt, az épület egyik felét a főrendiház, majd egy rövid egykamarás korszak után a felsőház foglalta el. Ám 1948-ban véglegesen egykamarás lett az országgyűlés, így rengeteg hely szabadult fel. Annál is inkább, mert a kommunista hatalomátvétellel a parlament szerepe is teljesen jelképessé vált: évente mindössze egyszer-kétszer ült össze.

A házba viszont beköltözött Rákosi Mátyás, a minisztertanács és rengeteg tanácsi, meg egyéb hivatal. Bár az igazán reprezentatív terekhez nem nyúltak szerencsére, ám a legtöbb nagyvonalú helyiséget kisebb irodákra falazták szét. Erről a jelenségről már korábban is írtam, de akkor még csak a szűk cellákat mutathattam meg a korra jellemző, egyhangú, ajtók feletti világítóablakokkal.

Tovább

Egykor világhírűek voltak azok a 115 éves magyar kacsák, amelyek most ismét méltó helyükre kerültek

Néhány napja írtam meg, hogy miért is tetszik a BORD Építész Studió tervei szerint készült debreceni strand, abban azonban egyetlen szó sem esett a Kacsás-díszkút szobrairól. Szégyen, vagy sem, én bizony nem hallottam korábban róluk semmit. Amikor az építésszel, Bordás Péterrel beléptünk a főbejáraton, az akkor még lezárt területre, egyből megtetszettek ugyan - lőttem is két fotót róla -, de aztán elterelte a figyelmemet a hatalmas építmény:

kacsavagva_2.jpg

Hogy mennyire fontos dologról van szó, arra Merényi György, művészeti író, a Zsolnay építészeti kerámia kutatója hívta fel a figyelmemet, mikor a cikket olvasva érdeklődött:

Mi van a kacsákkal?

Megvannak-e, jó helyre kerültek-e? Nos, mint kiderült, nem közönséges szobrokról van szó, hanem "a magyar szecesszió gyöngyszemeiről". Egykor külön cikket is írt a történetükről.

Tovább

A budai Vár egyik végében pont azt csinálják, amit a másik végében visszacsinálnak

A Teherelosztó ügye elég régóta borzolja a kedélyeket, hosszas huzavona ment arról, hogy mi legyen ezzel a 70-as években épült házzal a Várban. Én is leírtam róla a véleményemet többször, legutóbb akkor, amikor kiderült, hogy mégis csak bontani fogják ezt a fontos kulturális örökséget. Merthogy arról van szó.

 

Igaz, aki nem ismeri vagy csak egyszerűen nem szereti a huszadik század második felének építészetét, annak nehéz néhány mondatban elmagyarázni, miért is fontos érték ez az épület. Nem véletlenül említi Somogyi Krisztina cikkében Bartók Béla, Kurtág György vagy Ligeti György munkásságát. Az ő zenéjük sem könnyen befogadható mindenki számára, de senki nem vonja kétségbe, hogy munkásságuk fontos, nemzeti kultúránk része.

Tovább

Gigantikus zöldfalak és vízesések Debrecenben. Sok mindenre hasonlít az új Aquaticum, csak strandra nem

aqua-dron-final-_6_egyedi.jpg

Függőleges strand, függőleges vízfelülettel. Az ugrópontok az út felé néznek, ez a létesítmény kirakata. Fotó: Palkó György

A strand viszonylag unalmas műfaj építészeti szempontból, hiszen a legtöbbjük egy rakás medencéről, néhány pavilonról, meg legfeljebb egy csúszdarendszerről szól. Márpedig mindez sokkal inkább technikai, mintsem építőművészeti kérdés. Üdítő kivételek persze vannak, mint amilyen a tavaly átadott pesterzsébeti, bár az igazán izgalmas részek ott is inkább a gyógyfürdő részhez kötődnek. Az újranyílt debreceni Aquaticum viszont nagyon figyelemre méltó lett. A Bordás Péter vezette BORD Építész Studió tulajdonképpen épületté alakította ezt az egyáltalán nem építészeti témát, anélkül hogy öncélú szobrászkodásba ment volna át az alkotás. Megnyitásakor egy rövid szösszenetet már írtam róla, ugyanis még az átadás előtt bejárhattuk, de most itt a blogon bővebben és személyesebben is leírom, milyen, és miért is tetszik.

Tovább

18 méter magas kilátó nyílik az Erzsébet híd mellett, csodálatos panorámával

 2020-06-26_10_54_12_nagy.jpg

Ez Európa legszebb pontja. – állapította meg Osztie Zoltán plébános, mikor bemutatta a kilátást az Erzsébet híd mellől, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom tornyából, ahová mostantól bárki felmehet. Igaz, balatoni barátaim ugyanezt mondják a györöki Szépkilátóra, de ez az a véleménykülönbség, amiben szerintem mindkét félnek igaza lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy Budapest lenyűgöző látványát valóban felesleges ecsetelni, városi panoráma tényleg nincs szebb a fővárosunkénál!

Csak míg a budai oldalról számos helyen körbe lehet nézni (például a Mátyás-templomból, vagy a Magdolna-toronyból, hogy a tornyoknál maradjunk), a pestin jóval kevesebb a lehetőség. Igaz, a Bazilikából is szép a látvány, de a Duna, a Vár és a Gellért-hegy onnan nem tárul fel ilyen szépen. Érdekes, hogy ugyan több magasabb kilátópont is van a Március 15-e tér környékén, ahol a szóban forgó templom áll (pl. a piaristák tornyai, a Klotild-paloták csúcsai vagy épp a Párisi-udvar tetőterasza), ám azok nem látogathatók szabadon. Ide viszont jövő héttől bárki bejöhet.

Tovább

Fantasztikus penthouse-t árulnak az Astorián 300 millióért

8524f5e2541afa4531db723f42466b_1.jpg

Bár ezen a blogon nem szoktam eladó ingatlanokat mutogatni (arra ott az Ingatlansaláta), de most kivételt teszek. Ez az eladó lakás ugyanis nem csak szuper különleges, de pont a napokban emlegettük a tetőt, amelyre nyílik.

A dolog ott kezdődött, hogy a Jótető blog megkérdezte, melyik a kedvenc három tetőm a fővárosban, aztán a kérdést én passzoltam tovább Káldi Emesének, az Imagine Budapest alapítójának. Ő pedig a Bazilika és a Bálna mellett pont ezt emelte ki: azt a tömböt a Rákóczi út és a Károly körút sarkán, amely látszólag egyetlen épület, valójában azonban két ház. Róla van szó:

Tovább

Mostanában világszerte kerékpársávokká alakítják az autós sávokat, ez nem valami budapesti hóbort

A koronavírus-járvány alaposan felforgatta a városok fejlődését. A rengeteg hatás közül a legfontosabbak és leglátványosabbak a közelkedésben történtek, úgyhogy erről is beszélnek a legtöbben. Ezek csupa olyan változások, amiket előbb-utóbb minden városnak meg kellene (meg kellett volna már) lépnie, és most a karantén jó lehetőséget adott arra, hogy meg is lépjék.

49890356108_3273c4f8ab_k.jpg

Ideiglenes kerékpársáv a párizsi agglomerációban (Camille Gévaudan/Flickr)

Ezekről kérdezett még a járvány idején előbb a Noizz, majd ennek nyomán a Klub Rádió is a most hétvégén lement Utcafront adásban. (34. perctől indul a téma, de az első félórát is érdemes meghallgatni, nagyon klassz.)

Tovább

Érdekel az építészet, de semmit nem tudok róla. Milyen könyvet olvassak? 1.

1476px-pieter_bruegel_the_elder_the_tower_of_babel_vienna_google_art_project.jpg

Id. Pieter Brueghel: Bábel tornya építése. Forrás: Wikipedia

Házakról véleményt formálni nem valami ördöngös dolog, szoktam mondani, hiszen mindannyian házakban lakunk, dolgozunk, tanulunk, vásárolunk. Házban születünk, mondanom sem kell, hogy házban házasodunk, és általában házban is halunk meg. Naná, hogy meg van róluk a véleményünk, ehhez nem kell szakembernek lenni. Persze minél többet tudunk valamiről, annál kiforrottabb ítéletet alkothatunk róla, szóval jogos a kérdés, hol kezdjünk el ismerkedni az építészettel. 

Mert mégis csak jó érzés felismerni egy ház stílusát, vagy kapásból tudni, merre keressük a legszebb klasszicista vagy gótikus műemlékeket, ismerni pár jó sztorit róluk, esetleg olyan szavakkal vágni fel egy társaságban, hogy középrizalit, meg balusztrád. Most megnéztem három könyvet, amely a segítségünkre lehet ebben. (A középrizalittal, meg a balusztráddal persze enélkül is vagánykodhatunk, bár a fene tudja, mennyire jó olyan társaságba járni, ahol ilyesmivel vágnak fel emberek.)

Tovább

Két pad Pesten, amit direkt a hajléktalanoknak építettek

2020-02-21_11_48_11.jpg

Az egykori gótikus kapu, kétoldalán a kolduspadokkal. Bocs a panorámaképért, csak így fért bele

Templomséták Budapesten címmel írok épp egy könyvet, mellyel a főváros legizgalmasabb templomaihoz, zsinagógáihoz, sőt ókori szentélyeihez szeretnék városi túrákat ajánlani. Közben persze rengeteg olyan izgalmas dologba botlok, mint amilyenek a Belvárosi Plébániatemplom gótikus kolduspadjai az Erzsébet híd tövében.

Ez talán Pest legizgalmasabb, legsokszínűbb épülete. Ha valaki egyetlen házon szeretné tanulmányozni a város építészettörténetét, mindenképpen ezt ajánlanám neki. A homlokzatára kihelyezett molinó kapcsán emlegettem nem is olyan rég az Építészfórumon, hogy:

Tovább

Na, akkor kezdjünk bele

2019-10-14_11_15_23.jpg

Amióta megboldogult az Urbanista, azóta tervezgetem, hogy új blogot indítok. Természetesen házakról, városokról, közterekről, parkokról, zenéről és kiállításokról, esetleg mindenféle más kulturális és kulturálatlan témáról, ahogy azt szoktam. Szó se róla, rengeteget írok azóta is, posztot, cikket, publicisztikát, sőt könyveket is, de azért a blog mégis más. Remek dolog, hogy ilyen sokan kedvelitek Facebook-oldalam, meg követtek Instagramon (sőt a legelvetemültebbek ezt Twitteren is megtehetik), de két dolog azért nagyon hiányzott.

Az egyik, hogy egy helyen legyenek meg az anyagok, amiket írok. Hogy bármit vissza lehessen keresni és linkelni. A másik, hogy legyen egy olyan felület, ahol néha csak úgy odavetve, máskor meg kifejtősen, ráérősen, személyes véleményekkel és élményekkel tűzdelve mesélhetek. Bármikor, szerkesztetlenül.

Szóval már legalább egy éve megy a tervezés, ami azért is vicces, mert előszeretettel szoktam magamat bloggernek nevezni, miközben nincs blogom. Halogattam, halogattam, mert mindig úgy voltam vele, hogy "na majd, ha meglesz a dizájn". "Na majd ha kitalálok egy jó ütős nyitótémát". "Na majd ha megterveztem, milyen csinnadrattával harangozom be". "Na majd ha lesz időm végre a sok egyéb írnivaló mellett." És így tovább.

Aztán ma reggel felkeltem, és azt mondtam, oké, ebből elég. Addig nincs reggeli, amíg nem regisztráltál egy blogot, és nem írtál bele legalább egy nyúlfarknyi posztot. A dizájn ráér, az Urbanista is sima bloghus sablonnal ment hosszú időn át. Szóval így is lett, regisztráltam, megírtam. Hamarosan jön a folytatás.

És most megyek reggelzni.