Az egykori gótikus kapu, kétoldalán a kolduspadokkal. Bocs a panorámaképért, csak így fért bele

Templomséták Budapesten címmel írok épp egy könyvet, mellyel a főváros legizgalmasabb templomaihoz, zsinagógáihoz, sőt ókori szentélyeihez szeretnék városi túrákat ajánlani. Közben persze rengeteg olyan izgalmas dologba botlok, mint amilyenek a Belvárosi Plébániatemplom gótikus kolduspadjai az Erzsébet híd tövében.

Ez talán Pest legizgalmasabb, legsokszínűbb épülete. Ha valaki egyetlen házon szeretné tanulmányozni a város építészettörténetét, mindenképpen ezt ajánlanám neki. A homlokzatára kihelyezett molinó kapcsán emlegettem nem is olyan rég az Építészfórumon, hogy:

"Ma is láthatók az alapját jelentő római erőd, és az arra épült Szent István kori templom falai. Vannak gótikus ablakai, kapuja különleges kolduspaddal, és gyönyörű középkori freskótöredékei. Reneszánsz pasztofóriumai (egyiken Pest címere 1507-ből, amely Budapest mai, egyesített címerébe is bekerült), és egy kelet felé néző mihrábfülkéje, abból az időszakból, amikor dzsámiként működött az épület. Vannak barokk díszei, copf tornyai, klasszicista karzata, és aztán az elmúlt 150 évben szinte az összes stílusirányzat megismétlődött rajta neo előtaggal. S hogy ehhez a közel két évezredes fejlődéshez mit tett hozzá a 21. század?

Ahhoz képest, hogy még csak alig két évtized telt el belőle, elég sokat. Először is láthatóvá, bemutathatóvá tette mindazt, ami az elődök munkájából megmaradt. Sokkal jobban, mint bármikor korábban. Mondjuk a római parancsnoki épület légfűtésrendszerét vagy 1800 éve nem látta senki. Gyanítom, akkor se sokan.

Legalább ilyen fontos lépés, hogy a templom egyik tornyát kilátóvá alakították, amit ráadásul akadálymentesen, lifttel is meg lehet közelíteni. Sajnos a koronavírus-helyzet miatt ez a turisztikai fejlesztés szinte teljesen visszhang nélkül maradt – na de túlélt már a templom ennél cifrább járványokat is, hamarosan eljön az idő, mikor megnyithat."

Szóval tényleg nagyon izgalmas ház, és nagyon jó, hogy így gondját viselik nem csak egyházi, hanem műemlékvédelmi szempontból is. (A molinózásról pedig mindent leírtam ott pro és kontra.) Viszont most csak azokra a bizonyos kolduspadokra szeretném felhívni a figyelmet.

Ez a két gyönyörű kőfülke az egykori - mára már befalazott - déli bejárat két oldalán helyezkedett el, hogy a kiáramló hívek alamizsnát adhassanak a rászorulóknak. Azok pedig mindig voltak. Ha mégsem, mert bármilyen furcsa, előfordult ilyen a gazdagabb falvakban és kisvárosokban, akkor egyes anekdoták szerint hozattak a szomszédból, csak hogy gyakorolhassák az irgalmasságot. Ó, amikor még hiányszakma volt a koldus!

Ebben a rövid posztban egyáltalán nem akarok belemenni abba, hogy mi minden változott azóta. Valószínűleg nagyon sok minden. Tulajdonképpen elég csak ezt a két padot nézni. Az ajtót ugye elfalazták, és amúgy is hova nyílna: egy felüljáró alá, parkoló autók mögé. Ma már a turisták is csak akkor találják meg, ha szándékosan keresik, de leülni már sem ők, sem a koldusok nem tudnak. El van kerítve az egész.