Először a Belvárosi Plébániatemplomról szóló cikk kapcsán merült fel a téma. A panorámát bemutató fotók egyikén akadt ki valaki Facebookon, hogy mégis hogy néz ki ez a tetőráépítés a kép közepén:
Pedig ez még egy egész pofás megoldás, többé-kevésbé igazodva a szomszéd ház geometriájához, ráadásul a kialakítása is igényes. Úgy tűnik, vették a fáradságot (magyarán költöttek arra), hogy a végeredmény jól nézzen ki. Igaz, azért ez elég feltűnő helyen van, nem kell felmászni ahhoz a templomtoronyba, hogy lássuk. (Felteszem a piaristák kortárs toronyrekonstrukciója többeket zavar, pedig azt tényleg szeretem).
Ezzel szemben a Petőfi Sándor utcából valóban elég megdöbbentő képeket kaptam. Meg egy invitálást, hogy nézzem meg saját szememmel is, mi történik az egykori Főposta épületének tetején. (Erről az épületről van szó, csak hogy tudjátok, hol járunk.) Elfogadtam a meghívást. Már csak azért is, mert a Gerlóczy-házba szólt, abba a remek épületbe mely szerepel a sokszor emlegetett 111-es listán is, szóval hamarosan arról is írni fogok.
Szóval kinéztem az erkélyről és ez a látvány fogadott:
Ez itt elől az egykori pesti Főposta neoreneszánsz épülete, amelyet Szkalnitzky Antal, a tarka kupolás Egyetemi Könyvtár építésze tervezett. Az meg ott rajta két emeletráépítés, megkoronázva néhány hatalmas gépészeti dobozzal. Akkorákkal, hogy nyugodtan nevezhetjük ezt három szintnek is.
Az épületet 2006-ban adták el, azóta folyamatosan szállodává alakul. A legutóbb belengetett hírek szerint 2020-ban nyílik meg, bár ez azért erősen kétséges. A terveket amúgy ugyanaz az az M-Teampannon jegyzi, akiknek a Piarista-tömbjét épp a cikk elején dicsértem. Az átépítés a tetőszint alatt valóban a példás műemléki helyreállításról szólt, ezt a tervtanács is elismerte, ugyanakkor a kortárs kiegészítéseken azért ők is morogtak. Pedig a látványterveken még nem úgy nézett ki a tető, mint most, hanem így:
A dobozok még sehol (mondjuk a szomszéd is jóval szerényebb külsejű volt még ekkoriban). A fejlesztés mentségére legyen mondva, hogy tényleg szépen hátraléptették a ráépítést, abból szinte semmi nem látszik a Városház utcából:
Sem a Petőfi Sándor utcáról:
Legfeljebb a Mercure Hotel garázslehajtójától lehet látni:
Érdemes összehasonlítani a szomszédos, telefonközpont helyén épült lakóház felső szintjeivel, melyek nagy ívben tesznek az illeszkedésre, csak hogy néhány négyzetméterrel többet lehessen értékesíteni. Igaz, itt azért igényesebbek maradtak a felső szintek, de attól még nagyon feltűnően látszanak az utcáról. Azt a Főpostától elválasztó falat pedig nem is értem.
Ezt a képet már csak azért is érdemes megnézni, mert ezen látszik a Városháza tornya (a Szervita-templom mellett balra, "vállmagasságban"), melyet amúgy alig lehet látni valahonnan Budapesten.
A Főposta épületét azért is támadták sokan már a megépültekor is, hogy túl nagy lett, nem tud tőle érvényesülni a városháza. A háború után fel is merült, hogy lebontják, és parkosítják a helyét a templom melletti telekkel együtt, így a Szervita térrel összefüggő közpark lenne most itt. A szívem mélyén bevallom, ha ez 75 éve megvalósul, nem sírnám vissza ezt a házat, de így persze más a helyzet. Főleg, hogy a plusz emeletráépítésekkel gyakorlatilag végképp eltűnik a torony:
Igen, az a kis bütyök ott a barokk toronysisak csúcsa.
Persze ne legyünk álszentek: az 1941-ben épült ház, ahonnan fényképeztem, szintén magasabb lett pár szinttel a szomszédainál, szóval ez a folyamat már régen elkezdődött. Nagyon ritka az olyan igényes műemléki felújítás, ahol meg lehet úszni az emeletráépítést: mondjuk a budai Postapalota átépítése pont ilyen. (Csak érdekességképp jegyzem meg: a külföldi sajtó simán összekeverte a két régi postaépületet, mikor a Hyatt Regency Budapest tervezett megnyitásáról számolt be.)
A legdrágábbak az ingatlanok a Belvárosban, ahol már végképp nincs egy talpalatnyi hely sem új építésre. Pedig építeni nagyon jó befektetés, sokkal kevesebb macerával sokkal több hasznos négyzetméterhez jut a fejlesztő, mintha egy régivel bíbelődne. Ilyenkor vagy az van, hogy lebontanak egy műemléket, és a helyére húznak valami vacakot. Ilyenre sajnos több példa is volt már az elmúlt időszakban: az Aria Hotelnek egy értékes klasszicista épület elpusztításával teremtettek helyet (melynek tervezője alighanem a Nemzeti Múzeum építésze, Pollack Mihály volt), a Dorottya utcából pedig egy védett Medgyaszay-házat radíroztak ki pár évvel később.
A másik lehetőség, hogy elkezdenek felfelé terjeszkedni. Hol igényesen, hol igénytelenül, de egyre másra jelennek meg az új szintek a Belváros tetején. A közelmúltban alighanem a Párisi Udvaré kapta a legnagyobb visszhangot, de a példákat hosszan lehetne sorolni.
Valószínűleg megoszlanak a vélemények, ezek helyességéről. Tényleg nem lehet plusz egy-két szint nélkül jövedelmezővé tenni egy fejlesztést? A másik nagy kérdés, hogy mikor lehessen engedélyezni ezeket? Ha nem látszanak az utcáról? És ha nem látszik, akkor már mindegy, mi kerül oda? (Eszembe jutnak a régi nagy mesterek, akik ott is kidolgozták a tető részleteit, ahol szinte senki nem láthatta azokat.) Tényleg ennyire nem számít, hogy néz ki a sokszor emlegetett "ötödik homlokzat"?
Pedig pont Pest az, ahol ez nagyon is számít. Nálunk a tetők tényleg látszanak, hiszen a Várba bárki felsétálhat és lenézhet a városra. Ha ebben az ütemben folytatódnak a tetőráépítések, akkor előbb-utóbb egy nem túl igényes lakótelep képe fog kirajzolódni az onnan bámészkodók előtt, amely "alatt" persze ott van a történelmi város.
